Közösségépítő díj

   A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány díjazta a legaktívabb közösségért tevékenykedő civil szervezeteket, magánszemélyeket, vállalkozásokat.
   A civil szervezetek kategóriába a Bencéd-Ittre Alapítvány a Bencédi Unitárius Egyházzal közös jelölt volt a Civitas Alapítvánnyal és Felsőboldogfalvi Fülöp Áron Egyesülettel együtt.

   De mi is a közösségépítő díj?

   Íme a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány programismertetője:
   A Közösségépítő Díj lehetőséget ad arra, hogy megünnepeljük és kitüntessük azokat akik tetteikkel közösségünket támogatják. Az udvarhelyiek mindig is gondját viselték közösségüknek - ide tartoznak a nagyvonalú jótevők akiknek gyönyörű középületeinket, iskoláinkat és templomaikat köszönhetjük, de a kalákázók is.
   Fontos, hogy díjazzuk azokat akik nemcsak a saját jólétük érdekében cselekedtek hanem továbbléptek és tettek azért, hogy a közösségünknek a lehető legjobb legyen. Azokat akiknek nem volt "mindegy" és túlléptek a közönyön. Gondoljon azokra akik támogatták Önt, vagy esetleg egy programra melyet Ön (a vállalkozás vagy szervezet ahol dolgozik) vitt véghez a tavalyi év folyamán, és írja meg nekünk, hogy életben tarthassuk a filantrópia hagyományát.
   A Közösségi Alapítvány szemléletéhez híven, azokat a társadalmi csoportosulásokat támogatja, akik filantróp, ötletes és közösségépítő munkájukkal segítik élhetőbbé tenni Udvarhelyszéket. Ennek fényében indítjuk útjára a "Közösségépítő" díjat, melynek segítségével konkrét eredmények alapján tudunk díjazni a következő területeken:

   A Közösségépítő Díj kategóriái:

• Vállalkozás
• Magánszemély
• Média: a publikáció minősége, időszerűsége, közéleti hatása
• Civil szervezet
• Kézjegy

   A díjkiosztó gálán Pap Benczédi Gyula az alapítvány alelnöke és Makkai-Ilkei Ildikó bencédi unitárius lelkésznő volt jelen. (Páll Krisztina)

Gyümölcsút

   Az alábbiakban egy olyan programot mutatunk be, melybe kis falunk Bencéd is bekapcsolódott:

   Jókor, jó helyen …
   Talán ez a megállapítás a legalkalmasabb arra, hogy történetünk alakulásának mikéntjét összefoglalhassuk a fenti három szóban és négy írásjelben. Természetesen valódi célunk nem csak ez, hanem, hogy megismerhessenek egy udvarhelyszéki kezdeményezést, amely idővel, bízunk benne, hogy sikertörténetként fog újra hallatni magáról.

   Az alábbiakban tehát megismerkedhetnek történetünkkel...
   "Karoljátok fel a helyi gyümölcsészet ügyét" címen hangoztatja a program, néhai László János farcádi gyümölcsész régi intelmét, hogy mennyire fontos újra rátalálnunk székelyföldünk talán legfontosabb természeti értékére az őshonos gyümölcsfajokra és a fenntartható, szerves gyümölcsészet tudományára

   Ebben a szellemben kezdődött meg a "Hagyományaink gyümölcsei" elnevezésű projekt, melyet a Norvég Kormány támogat, a Norvég Együttműködési Program a Gazdasági Növekedésért és Fenntartható Fejlesztésért Romániában keretében és amely projektvezetője a Civitas Alapítvány.
   A program keretein belül került meghirdetésre egy pályázati felhívás, amelynek célja a minél tágabb nyilvánosságteremtés, minél több személy mozgósítása és figyelemfelkeltése a hagyományos, helyi gyümölcsökre.

   "Gyümölcsösök, kertek és ligetek, zöldúton biciklivel tekerjetek!"
   … mottóval írt pályázatot a Vulticulus Földrajzi Társaság is egy olyan zöldút gondolatával amelynek alapját az ősi gyümölcsfajok kertjei, ligetei jelentik mindezek láncszerűen felfűzve egy elsősorban biciklis vagy gyalogos, esetleg lovas és minden egyéb természetbarát módon végigjárható, kitáblázott és kijelölt útvonalon. A zöldutak eltérve a gyümölcsutak behatároltabb támakörétől tartalmazhat egyéb nem csupán gyümölccsel kapcsolatos látnivalókat, például egyéb természeti értékeket (kilátók, tavak, idős fák, iszapvulkán stb.), kulturális sajátosságokat (tájház, falumúzeum, székelykapuk) és épített örökségeinket (templomok, várak romjai, parasztházak, hagyományos székely porta).
   Mindezek mellett mégiscsak a gyümölcsön, különböző fajták és azok tájfajtáin van a hangsúly, hogy csak egy pár ilyen tájfajta nevét említsük, mint például a nyikómalomfalvi "Nagy Józsi" körte, a sükői "Bakbűzízü" körte, a tordátfalvi "Vajas" alma vagy a farcádi "Üveges (Asztali) cseresnye ".

   A gyümölcsútról...
   Legészakibb érintett településétől, Firtosváraljától egészen Farcádig 13 településen végighúzódó, megközelítőleg 70 kilométer hosszú gyümölcsutat a helyi közösségek lakóival minél nagyobb együttműködésben igyekszünk megvalósítani. A helyiek bevonásával történik a látványosságok, érdekességek és az útvonal feltérképezése, kijelölése is amely teljes hosszán minimálisan 50 darab kreatív-információs, valamint irányjelző-ismertető tábla lesz felállítva. A táblákon kívül 100-nál is több festett irányjelző szimbólum fog segíteni a tájékozódásban azoknak akik a gyümölcsút bebarangolását választják szabadidős tevékenységnek.
   A pályázatunk pozitív elbírálásban részesült, bízunk benne, hogy 2010. március 31-ét követően minél több érdeklődőhöz eljut, így betöltheti szerepét, használódik.

   Szeretettel ajánljuk...
   ... mindazoknak az aktív pihenésre vágyóknak, akár a környező városok lakóinak, akár más tájról érkezőknek, akiknek nem mindegy, hogy a zöldút színes kinálatán kívül még megismerhetnek, megkóstolhatnak vagy vásárolhatnak olyan gyümölcsfajtákat és ezek legkülönbfélébb tájfajtáit amelyeket máshol nem találhatnának meg.
   Helyi közösségek iskoláinak, óvodáinak is szól a gyümölcsút, hisz szervezhetőek különböző gyümölcs tanútak, amelyek a következő nemzedékek értékrendjének egészséges, természetközeli úton való tartásában játszhatnának nagy szerepet. Továbbá ajánljuk helyi utazási irodáknak, panzióknak és vendéglátó egységeknek, hogy beépítsék programkínálatukba.
   Az említett turisztikai egységek révén a gyümölcsút eljuthat külföldi turistákhoz, akik egy izgalmas útvonalon megtapasztalhatják Székelyföld ezen szegletének hangulatát. Belecsöppenhetnek mindennapi életébe, hisz könnyen megtörténhet, hogy szénás szekerekkel, gyümölcsszedő emberekkel vagy télire tüzelőfával haza igyekvő helybéliekkel találkoznak össze barangolásaik alkalmával.
   A Vulticulus Földrajzi Társaság abban a szellemben gondolta ki a gyümölcsutat, hogy ily módon, a helyi közösségek a környezetbe való legkisebb beavatkozás nélkül használják ki értékeik turisztikai potenciálját, így elősegítve ezen vidékek gazdasági fejlődését és legfőképpen az itt található fajták és tájfajták megőrzését, szaporítását.

   A pályázat sikerre vitelében segít nekünk az AGORA Fenntartható Fejlesztési Munkacsoport, a kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság, valamint a Korond - Parajd Fenntartható Fejlesztés, mint a projektünk partnerei.

   A gyümölcsúttal kapcsolatos további információkért látogasson el a www.szekelygyumolcs.ro weboldalra. (Bándi Ferenc, projektvezető Vulticulus Földrajzi Társaság)

Vannak vidékek és sikeres civil kezdeményezések

   Az alább leírt programban az Ittre Bencéd Alapítvány is bekapcsolódott, Páll Krisztina alapítvány elnök, helyi fejlesztési ügynök által bemutatva Bencéd sikertörténetét.
   A Civitas Alapítvány újszerűen törekszik arra, hogy serkentse a vidéki civil szféra fejlődését Erdélyben. Látható civil kezdeményezések, mint a központi és észak-nyugati régiók vidéki közösségeinek hatékony fejlesztési lehetőségei témájú Phare 2006-os támogatásból megvalósuló projektjük keretében - talán az erdélyi magyar civil szféra történetében eddig egyedi módon - 22 erdélyi vidéki civil sikertörténetről készítettek kisfilmeket. Teszik ezt azért, hogy láthatóvá és ismertté váljanak a vidéki civil szervezetek és munkáik. E kisfilmek a vidéki civil világ sokféleségét mutatják be. Táborszervezés, ifjúsági és kulturális programok, falugondnokság, közösségépítő programok, teleház, fenntartható falu modellje, vidéki turizmus, roma projektek, gyermekeket felkaroló projektek stb. elevenednek meg e kisfilmeken Brassó, Bihar, Fehér, Hargita, Kolozs, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy megyékből. Olyan emberek szólalnak meg, mutatkoznak be, akik figyelnek embertársaikra, akik fáradtságot nem ismerve cselekszenek azért, hogy a közösségükben ők helyben oldjanak meg problémákat, hogy fennmaradjanak a hagyományok, hogy könnyítsenek a rászorulók sorsán, hogy a közösségi életnek méltó helyszínt adjanak, hogy a megélhetésért hatékonyabban tudjanak tenni együtt, hogy az információ időben és a megfelelő helyre érjen el stb. Sok-sok vállalás, küzdelem, és siker.

Miért fontos, hogy láthatóak, ismertek legyenek?

• Mert ezáltal lesz mások - önkormányzatok, vállalkozók és minden magánember - számára is közérthetőbb, hogy mi is a civil szféra, mivel is foglalkoznak a civil szervezetek, és mit képesek elérni;
• Mert így lehetnek ezek a sikerek mások számára is ösztönzőek, meggyőzőek;
• Mert e konkrétumokból tud ötletet meríteni az, aki hasonlóban gondolkodik;
• Mert ezáltal adott témakörben, valaminek a megvalósítása mögött láthatóvá válnak a személyek is, akiket meg lehet kérdezni;
• Mert ezáltal példát is szeretnénk mutatni arról, hogy a megvalósításokról, sikerekről fontos kommunikálni több formában is;

   A kisfilmekből egy DVD készült, mely nemcsak a filmeket, hanem a projekt keretében megjelent kis civil kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát, témakörökbe csoportosított hasznos linkeket és egy civil tudástárat is tartalmaz.
   A DVD elkészítése csak az egyik állomása volt a projektnek. Ezt követően szerveződött az az erdélyi civil karaván, amely keretében a Civitas Alapítvány 40 erdélyi vidéki közösségbe látogatott el, mutatta be és osztotta meg a helyi közösségek képviselőivel ezeket az információkat. A projektvezető, Csáki Rozália véleménye szerint nemcsak ők tudtak újat mutatni, mondani, javasolni a helyi közösség tagjainak, a meglévő vagy alakuló civil szervezeteknek, az önkormányzatok, iskolák, egyházak képviselőinek. E körút tanulságait a következőképpen foglalják össze:

• A vidéki civil szféra fejlettségi szintje még igen alacsony (megj. főként a többségében román közösségek esetében). Sok közösségben nincs még egy civil szervezet se.
• A kapcsolattartás az önkormányzat és a helyi közösség között, avagy éppen az iskolával, az egyházakkal, avagy ezen intézmények között meglehetősen gyenge ezekben a közösségekben.

   E két tényezővel függ össze az a tény is, hogy legtöbb esetben az önkormányatok által készített avagy inkább "megrendelt" fejlesztési stratégiák nem közösségi részvétellel készültek és készülnek. Csak pályázati dokumentációk ezek.
   Ezáltal azonban nem "nevelődik" egy öntudatos közösség, amelyben mindenki egyaránt érzi a felelősségét a közös jövőjük iránt és ezáltal látja, vállalni tudja akár szervezetként, intézményként, akár magánemberként a saját feladatát, szerepét ennek a megvalósításában. Az idősporlás, avagy a közösség figyelembe nem vétele ilyen esetekben már számtalanszor volt konfliktus forrása. De nem tanulnak belőle a illetékesek és nem mérik fel, hogy mekkora erőt, milyen hatékony cselekvést hagynak ki a faluközösségük, településük fejlődésének a szolgálatából.
   Ezek alapján az alapítvány munkatársai szerint a vidéki civil szféra fejlődése érdekében a következőkre szükség van:

• a további tájékoztatásra arról, hogy milyen lehetőségek rejlenek a civil szervezetekben, a civil önszerveződésben;
• az informálásra az általuk is elérhető támogatási lehetőségekről, hálózatokról;
• felkészült, képzett helyi emberekre, akik képesek vezetni, koordinálni ezeket a fejlesztési folyamatokat;
• közösségalapú tudatos jövőtervezésre.

   És hadd lépjünk egy kicsit távolabb, nézzük távlatokban a civil szféra fejlődésének fontosságát, melyet számos szakértő a társadalmi tőke fejlődésével azonosít. Azért is fontos, hogy cselekvően vegyünk részt e törekvésben, mert dr. Jenei György szavaival élve "a gazdasági versenyképesség erősítése stratégiai távlatban nem a gazdaság területén dől el, mert nem a gazdaságnak van társadalma, hanem a társadalomnak van gazdasága". Azaz, minél fejlettebb a társadalmi tőke - kölcsönösség, bizalom, kapcsolatok -, amit főként a civil társadalom testesít meg, annál jobban tud fejlődni a gazdaság is. Építsünk hát jobb jövőt!

   Csáki Rozália
   Civitas Alapítvány - projektvezető
   e-amil: rozalia.csaki@civitas.ro

IV. Angol Nyelv Környezetvédelem tábor

   2009. július 25.-29. között tartottuk Bencédben az Angol- Környezetvédelem Tábort, amelyet immáron IV. alkalommal szerveztünk meg Maggie Katheryn Moran, Richard Schoenboehn, Csíszér Zita, Miklós Izabella, Fejér Mihály, Mircse Zsuzsa, Páll Krisztina és Mózes Emőke segítségével.
   Összesen 49 gyerek vett részt a táborban.
   Támogatóink voltak: a Hargita Megye Tanácsa, a Siménfalvi Polgármesteri Hivatal és a Bencédi Unitárius Egyházközség. A tábor díja jelképes összeg volt. Szombaton mikor mindenki megérkezett, egy rendszabályzatot fogalmaztunk meg, amelyet minden gyerek köteles volt, hogy betartson a tábor végéig. Délelőtt az angolra fordítottuk a hangsúlyt, majd ebéd után filmet néztünk, bogoztunk, énekeket tanultunk, furulyáztunk, origamiztunk és nem utolsósorban játszodtunk. A számháború az idén is nagy sikert aratott. Mind e mellett szemetet gyűjtöttünk a falu területén, növényeket és rovarokat gyűjtöttünk, amelyeknek meghatároztuk a nevét magyarul és latinul. Vasárnap istentiszteleten vettünk részt, melyen megköszöntük a Jó Istennek, hogy mindannyian együtt lehettünk és jól szórakozhattunk ez idő alatt. Hétfő este a tábortűz mellett énekeltük a már ismert dalokat.

Mindannyiunknak jól esett az a kis darab szalonna és kenyér, na meg a jókedv. Kedden délután pityókatokány főzőversenyt szerveztünk, amelyet a gyerekek maguk készítették el üstökben csoportokra osztva. Majd Maggie és Richard döntötték el, hogy melyik volt a legfinomabb. Szerdán délelőtt átismételtük a tábor ideje alatt tanultakat, majd délután a záró ünnepségen bemutattuk a szülőknek és a meghívottaknak. Reméljük, hogy minden gyerek jól érezte magát a táborban, és nem bánta meg, hogy ebben az esztendőben is részt vett.
   Ezúton meg szeretném köszönni a táborban besegítő pedagógusok önzetlen munkáját, továbbá a szülőknek a bizalmat és valamennyi bencédi önkéntes segítő felnőttnek, akik munkájukat megszakítva segítettek ahányszor csak kértük.. Köszönjük! (Páll Krisztina)

Látogatás az USA-ban

   A következőkben röviden beszámolnék az Amerikai Egyesült Államokban való tartozkódásomról. Két és fél hetet voltam, három államban.
   Soha el nem múló emlékekben volt részem, nem hittem el, hogy mehetek addig a percig, amíg a repülőn nem ültem. Szakmai konferenciákra voltam hivatalos és felvetődött az ötlet, hogy ha már kimegyek, miért ne látogassam meg Bencéd testvéregyházközségét esetleg Székelyudvarhely testvéregyházközségét. De én Bencédet választottam, pontosabban Bencéd testvéregyházát, Hanskat.
   Budapesten a repülőtéren sírtam, hogy nem akarok egyedül menni, de a jegy a kezemben volt és menni kellett. Irtó izgalmas és hosszú út volt. Londonban váltottam és felültem egy óriási nagy repülőre, mely az Atlanti óceánon átröpített New Yorkba. Nem könnyű amerikai földre lépni. Már a repülőn kitöltetnek egy papírt, miért megyek az USA-ba, kihez megyek, stb stb. Akárcsak a nagykövetségen Bukarestben, csak ezt írásban kellett, a nagykövetségen szóban. De a szóbeli vallatástól sem szabadultam meg, mert a repülőről leszállva egy ügynökhöz kellett menjek, amely megint kikérdezett hova megyek, miért megyek stb stb. Fényképet készítettek rólam, ujjlenyomat, pecsét az útlevélbe, hogy mikor kell elhagynom az államokat legkésőbb (három hónap, hiába van 10 éves vízumom).
   Végre mehettem a csomagokhoz szédülve, hányingertől émelyegve (a sok repülés megártott…). New Yorkban Richard Ford professzor úr fogadott, akivel már évek óta együtt dolgozok. Egy hét alatt a professzor úr, Eileen Higgins szintén a professzor munkatársa navigált New York utcáin. Manhattenben laktam, a Broadwayen, jártam a híres Central Parkban, a világhíres Metropolitan Szépművészeti Múzeumban, további célpontok a Rockefeller Center, Times Square, 5th Avenue, Ground Zero (lebombázott World Trade Center helye), belvárosi Unitárius Univerzalista Templom istentisztelettel egybekötve, szakmai tanácskozások (ez volt utazásom fő célja, nem éppen a szórakozás :-).
   Ezután néhány napra Minnesota államba repültem, szintén egyedül, Chicagoban kellett váltsak, ami szintén óriási repülőtér. Nem egy udvarhelyi buszmegálló…

New York-ban

   Minneapolisba érkeztem, ahol számomra még ismeretlen személyek vártak, Mark és Brenda Wiger, a Hanska-i egyház vezető tanácsának tagjai. Egy napot Minneapolisban töltöttem, kipihentem a repülést, majd irány New Ulm városka, ahol a testvéregyházunk néhány tagja lakik. Itt Coleen Tasto spanyol tanárnőnél voltam elszállásolva ottlétem alatt. Érkezésem tiszteletére vacsorával fogadtak, ahol jelen volt Dana Reynolds a Hanska-i egyház lelkésze, és az egyház vezetőtanácsa: Angie és Scott Becker, Mark és Brenda Wiger, Darrell és Jeannie Hinsman, Coleen Tasto, Vickie Sievie.
   Rengeteg felejthetetlen élményben és kimondhatatlan vendégszeretetben volt részem. Alkalmam adódott egy napot középiskolában tölteni, ahol előadásokat tartottam. Meglepődtem az ottani gyerekek úgymond "lazaságán" illetve az iskola komoly technikai felszereltségén. New Ulm városka tipikus német kisváros, kertváros, német telepesek hozták létre, a központ olyan mintha Németországban járna az ember. 13000 lakósa van. Hanska kb. 20 kilométerre van New Ulmtól. Még kisebb városka, norvég telepesek hozták létre.

Unitárius Univerzalista templom Hanska-ban

Itt található a gyönyöru unitárius templom, festői környezetben. Az egyház tagjai nem mind Hanska-ban élnek, jóval távolabb Hanska-tól, de minden vasárnap elmennek a templomba. Kb 60-70 lelket számláló egyházközség. Csütörtök délutánonként egy órácskára az egyház tagjai összegyűlnek New Ulm-ban és énekelnek, bibliát értelmezik stb. Hasonló a nőszövetségi estjeinkhez, csak férfiak is jelen vannak.
   A vasárnapi istentiszteleten Bencédről tartottam szemléletes bemutatót a híveknek, átadtam a bencédi egyház ajándékát, jómagam is megleptem őket egy korondi kerámiával.
   Az amerikai egyház hívei a bencédieknek az előadás után jelentős pénzösszeget gyűjtöttek össze. A gyűjtés még nem zárult le. Erről majd lelkésznőnk értesít időben.
   Ottartozkodásom alatt igazi síkvidéki tanyákat látogattam meg, tehén farmot, disznófarmot, német sörfesztiválon voltam, meglátogattam Mankato egyetemi várost, szociális központban voltam, ahol hátrányos helyzetű családokat támogatnak rendszeresen élelmiszercsomaggal. Jómagam is állítottam össze csomagot egy családnak. Minnesota állam az Amerikai Egyesült Államok egyik leghidegebb része. Én is éreztem… Hó is nagyon sok volt… Igazi február vége volt.

Mark és Brenda unokájukkal a Mississipin

   A testvéregyházzal megegyeztünk, hogy a havonta megjelenő kiadványunkat a Bencédi Zarándokot lefordítom, és elküldöm nekik, így minden hónapban megjelenik angolul is Hanskaban a bencédi "hírmondó".
   Elbúcsúzva a testvérgyülekezettől újból nyakamba vettem az utat és irány a meleg Texas. Téli kabátba, téli bakancsba érkeztem a 23 Celsius fokos melegbe. Szintén repülővel, szintén váltanom kellett és szintén egyedül, és szintén számomra még idegen személyek vártak (azaz ismertem de csak levelezésből). Texas államban, Houstonban voltam hivatalos, a Houston-i Egyetem két tanára fogadott. Újabb szakmai megbeszélés és másnap irány az Unitárius Nők Nemzetközi Konferenciájára, ahol meghívott előadó voltam. 600 ember előtt tartottam előadás közösségépítésről, közösségfejlesztésről, sajátos módszerekről. Továbbá a konferencia alatt egy kiscsoport irányítója voltam, együtt dolgozva naponta 20 emberrel a világ minden részéről, kiselőadást is tartottam a kiscsoportban. Kiscsoportos munkákat naponta feldolgoztuk, kiértékeltük.

A konferencián (jómagam jobbra az első)

   No, de szabadidőnk is volt egy iciripiciri, aligátorlesre mentünk, városnézőbe, Múzeumkörútra. Érdekesség Houstonban, hogy az emberek a nagy meleg ellen úgy védekeznek, hogy a város alatt légkondicionált alagútrendszert építettek, itt vannak üzletek, vendéglők, fodrászat, orvosi rendelők, minden. Az utcákon alig vannak emberek, még járda is alig van. Nagyon érdekes.
   Végezetül köszönetet szeretnék mondani mindazon amerikai barátaimnak, akik lehetővé tették amerikai álmom valóra válását, ők a következők: Eileen Higgins, Cathy Cordes, Dr. Richard Ford, Sztranyiczky Zsófia és természetesen a Hanska-i Egyházközség. Köszönöm! Továbbá köszönöm a Civitasnak, legfőképpen Csáki Rozáliának, aki először "ültette el a fejembe" a közösségfejlesztés "magját, csíráját" jó pár évvel ezelőtt. Ezt a magot fejlesztettem, fejlesztem tovább amerikai szakemberekkel, Makkai-Ilkei Ildikóval közösen és természetesen a Civitassal. Köszönöm! (Páll Krisztina)

Teleház fejlesztés Bencédben

   Bencéd Ittre Alapítvány 2009. első évadjában újabb sikeres pályázatot valósíthatott meg. A Bencédi Unitárius Egyházközség, a Hargita Megyei Tanács támogatásával sikerült fejleszteni a teleházat, közösségi házat egy videoprojektorral, melyet a IV. Angol nyelv - környezetvédelem tábor keretén belül is hasznosítottunk.
   A teleház programon belül a hangsúlyt a turizmusra fektettük, ezért három nyelven megjelentettük Bencéd szórólapját (román, magyar, angol) továbbá szintén három nyelven ppt bemutatót készítettünk Bencédről, melyet nemcsak a község területén, hanem az Amerikai Egyesült Államokban, Törökországban és más nagyobb romániai településen is bemutattunk.
   Immáron rendelkezünk videoprojektorral, így színesebbé tehetjük Bencéd hétköznapjait, filmklubokat szervezünk stb. Úgy érezzük, hogy ezáltal életet hozunk a faluba, hozzájárulhatunk Bencéd és a környező települések fejlődéséhez, és ezáltal talán csökkenthetjük az elvándorlást, talán az iskola is újraindulhat.
   A projekt sikeres volt, évről évre szervezettebb, jobb és jobb eredményekkel. Ezt a tényt a lakósok véleménye is tükrözi. Köszönjük a Hargita Megyei Tanács támogatását, pályázati kiírásaik nélkül nem indult volna el az aktív civil élet, falufejlesztés. Alapítványunk első pályázati támogatója, a teleház beindítása céljából a Hargita Megyei Tanács volt 2006-ban, aki azóta évről évre buzdít újabb és újabb kiírásokkal, lehetőségekkel. Köszönjük, hogy Önök által lehetoség adódik a kis települések fejlesztésére!
   Jelszavunk: Összejönni - kezdet, Együtt maradni- haladás, Együtt dolgozni- siker!
   (Páll Krisztina, Ittre Bencéd Alapitvány elnöke)

III. Angol nyelv és környezetvédő tábor (2008)

   Sikeresen lejárt ez évben is. Köszönet érte a támogatóknak, segítő pedagógusoknak, szülőknek és nem utolsósorban a résztvevő gyerekeknek…
   A támogatók a következők voltak: Hargita Megye Tanácsa, Siménfalvi Önkormányzat, Bencédi Unitárius Egyházközség.
   Külün köszönet Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsá elnökének, Péter Zoltán Siménfalva község polgármesterének, Makkai-Ilkei Ildikónak, bencédi unitárius lelkésznőnek és végül de nem utolsó sorban Zonda Erikának, Hargita Megye Tanács igazgatójának, aki fárdhatatlan segítségnyújtásról tett tanúbizonyságot.
   A segítő pedagógusokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszne nélkülük a tábor nem valósulhatott volna meg: Ambrus László előadónak, Mircse Zsuzsánna, Mózes Emőke, Pap Ildikó, Richard Schoenbohn, Maggie Moran, Szász Tünde, Páll Krisztina. Köszönjük nekik is!
   A 37 gyerek és a pedagógusok napi "jólétét" a szülők biztosították! Nem feledjük felemelő tettüket! (Páll Krisztina)