Benczédi Székely István (kb. 1505-1565)

   1505-ben született Bencédben. 1529-ben ferences szerzetesként a krakkói egyetemen tanult. Áttért az evangélikus hitre, 1538-ban Szikszón iskolamester, 1540-ben Abaújszántón, 1544-ben Olaszliszkán tanító. 1548-tól Szikszón, 1558-tól Göncön, 1563-tól Olaszliszkán prédikátor. 1556-ban már a reformáció helvét irányzatát követte. 1563 után halt meg Olaszliszkán.

   A magyar nyelvű úttörés az ő nevéhez fűződik, 1538-ban ő szerkesztette meg az első kalendáriumunk, melyben magyarul nevezte el a hónapokat: Boldogasszony hava, Böjtelő hó, Böjtmás hó, Szentgyörgy hava, Pünkösd hava, Szent Iván hava, Szent Jakab hava, Kisasszony hava, Szent Mihály hava, Szent András hava, Karácsony hava. Iskolai segédkönyv volt a magyarul olvasni tudó gyermekeknek.

   1538-ban kiadta Istenes énekek című gyűjteményét, és 1548-ban, Krakkóban a Zsoltárok könyvét.

   1559-ben jelent meg legjelentősebb műve "Cronica az vilagnac ieles dolgairol", amely az első magyar nyelvű világtörténelem.
   Székely István krónikája az első magyar nyelvű világtörténetnek tekinthető: 5520 év történetét foglalja össze. Az első rész - a kor vallási felfogását tükrözve a teremtéstől a vízözönig eltelt időszakot, a második az Ószövetség korát mutatja be, míg a harmadik a Krisztus születése utáni időszakkal foglalkozik. A tudós humanista 1558. november 14.-én jegyezte fel az utolsó eseményt, a kazai csatát, ahol Bebek György és Telekesi Imre legyőzte Velikán béget, a füleki török várkapitányt. A gönci lelkipásztor - kortársaihoz hasonlóan - tartott attól, hogy a török Isten ostoraként jelent meg a magyar végeken, s hamarosan bekövetkezik az ítélet napja.
   Benczédi Székely István műve csupán egy esztendőt várt a sajtó alá kerülésig: 1559-ben, Zsámboky János munkálkodása idején látott napvilágot. A Krónika ez világnak jeles dolgairól a régi szellem és a 16. századi törekvések sajátos vegyítéke: ízig-vérig középkorias műfajú könyve, a világkrónika a buzgó hitújító harcosságával értékelte át a történelmet a reformáció jegyében. (S e műfaj hiányzott a magyar középkorból!) Az első magyarul megszólaló história egyetemes történetet mondott. A könyv hun és magyar fejezetei a krónikás forrásokat kivonatolják. Jóllehet a tisztán kámita leszármazásrend Thúróczi tekintélyéről tanuskodik, a visszatérés évszámában nem Mátyás király ítélőmesterét követte Székely. A két nemzet viselt dolgai között mélyülő időárok ismét négyszáz évesre tágult: "A Magyaroknak második bejövetelek Scitiából" újra a Budai Krónika 888. éve alatt szerepel. A nagyjából helyes dátum helyreállításához mégis erőtlennek bizonyult a könyv, pedig ez volt az az egyetlen mozzanat, amely messze kiemelte Székely Istvánt a 15-17. század időrendben tévelygő írói közül. A bencédi reformátornál még egy érdekesség található. A második kijövetel legfőbb indító okául Csaba végrendeletét említi, amely szerint Attila fia Damasek isten nevére megeskette népét: ha megsokasodnak, menjenek Pannónia földjére. Ez a pogány isten végképp nem ismeretes egyetlen hazai forrásból sem. Székely István leleménye mindenesetre oly nagy tekintélyre tett szert írásműve lapjain, hogy még az őseredeti turulmondát is a második helyre kárhoztatta a visszatérés magyarázatakor! A tudományos kritika még két évszázadot engedélyezett Damaseknek, aki azon nyomban meg is kezdte hódítását.

   Benczédi Székely István veje volt Károlyi Gáspár, aki először fordította magyarra a teljes Bibliát - 1590. Ez a Vizsolyi Biblia.

Felhasznált irodalom

1. Makkai-Ilkei Ildikó: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története
2. http://www.pytheas.hu/reszletes19.htm

Benczédi Gergely (1839-1906)

   1839. március 29-én született Felsőbencédben. Iskoláit Székelykeresztúron, Torockón, Tordán és Kolozsváron végezte. 1862. júniusában érettségit tett és beiratkozott a teológiára. 1864-ben Göttingenben és Londonban tanult, ahol természettani és természetrajzi tanulmányokkal foglalkozott. Londonban az 1848-as emigránsokkal való kapcsolata révén a magyarok ügye is foglalkoztatta. 1902-ben nyugalomba vonult, 1906. december 13-án halt meg Kolozsváron.

   1866-ban az Unitárius Kollégium rendes tanárának választották, fizikát, vegytant, állattant és növénytant tanított. 1902-ig a természettudományi tárgyak tanára.
   1867-1877 között a gimnázium igazgatója.
   1881-tol a vallásközönség közpénztárnoka, 1881-től a jószág-felügyelőség tagja és pénztárnoka, 1882-től a tanári nyugdíj, és özvegy-árvaalap pénztárnoka. 1891-től a kolozsvári főgimnázium pénztárnoka.
   A méterrendszer című műve 1890-ben jelent meg Kolozsváron. A méterrendszert ő ismertette először a magyar olvasóközönséggel, művét sok iskolában kézikönyvként használták.
   A kolozsvári unitárius kollégium vázlatos története című műve Kolozsváron jelent meg 1901-ben, Berde Mózsa életrajza című írása szintén 1901-ben jelent meg.

Felhasznált irodalom

1. Makkai-Ilkei Ildikó: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Benczédi_Gergely
3. http://unipedia.unitarius-halo.net

Gyallay Pap Domokos (1880-1970)

   1880. augusztus 4-én született Bencédben, tősgyökeres székely lófő családban. Legrégebbi ismert őse, a 17. század első felében élt Gyallay Sámuel, a szomszédos Tarcsafalván volt unitárius prédikátor, aki bencédi birtokos lányát vette feleségül, s így kötődött a család a faluhoz. Ekkoriban ragadhatott a vezetéknévhez a Pap szó is, mely eleinte a foglakozásra utalt. Sámuel fia, György a kuruc korszakban Udvarhelyszék egyik vezető embere, bírája. Leszármazottaik között van János, aki tizenhat évig harcolt a napóleoni háborúban. Egy másik leszármazott, György, kiváló népköltő volt, 1811-ben daloskönyvet állított össze.
   Gyallay József 1848–49-es szabadságharcos a forradalomban halt hősi halált, testvére, az író nagyapja, Mózes, Bem mellett szerzett érdemeket, majd a bencédi templom újjáépítésével írta be nevét az egyházközség történetébe. Ennek fia, Zsigmond, tekintélyes gazdaember volt, az egyesített Szentmihály-Bencéd tiszteletbeli gondnokának is megválasztották.

   A székelyföldi táj és nép meghatározó volt Gyallay Pap Domokos életében, írásainak nagy része is ezen a vidéken játszódik.
   A Bencéden elvégzett elemi osztályok után, a székelykeresztúri híres Unitárius Gimnáziumban tanult, 1891-1896 között. Ez iskolapadokban nagy elődök előzték meg, mint Kriza János, Berde Mózsa, Boros György. Az algimnáziumi osztályok elvégzése után a kolozsvári Unitárius Fogimnáziumban folytatja tanulmányait. Az iskolai értesítők szerint hetedikben kitunő osztályzatot ért el, végzős korában pedig az iskola büszkesége volt, írásbeli dolgozataiért, beszédeiért.
   1899-ben érettségizett, és még ez év őszén a kolozsvári egyetem bölcsészkarára iratkozott be. Történelem-latin szakos tanári oklevelét az 1905-1906-os tanév folyamán szerzi meg. 1905 őszétől a tordai Négyosztályú Unitárius Algimnázium helyettes tanáraként helyezkedik el.
   1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát Egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben, melynek felelős szerkesztője is, majd 1908-tól a kolozsvári Újság című napilapban közli novelláit. Ugyancsak ekkor fogadta el közlésre írásait az Erdélyi Irodalmi Társaság folyóirata, az Erdélyi Lapok, ugyanakkor a Pesti Hírlapban is közöl írásokat, 1917-től a Keresztény Magvetőben is ír.
   A szülőföld, a diák- és tanárélet után a legtöbb élményt a világháború nyújtotta Gyallaynak. Négy éven át az orosz fronton harcolt, megismerve a nagy világégés minden borzalmát és nyomorúságát. 1917. december 3-i ülésén az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjául választotta.
   Az 1920-as években Gyallay nagy szolgálatot tett egyházunknak, a háború után a romániai viszonyoknak megfelelően kellett megszervezni, elindítani az egyházi életet, újra beindítani a szünetelő folyóiratokat, megszervezni a tudományos-irodalmi alkotómunkát. Mindebben lelkesen, fáradtságot nem ismerve részt vállal Gyallay Pap Domokos is.
   Az Unitárius Közlöny szerkesztője lesz, 1919-1923 között a Dávid Ferenc Egylet főtitkára.
   A romániai magyar irodalmi életben is szerepet vállalt. Első gyűjteményes novelláskötete Ősi rögön 1921-ben jelent meg. Második gyűjteményes kötete 1924-ben Föld népe címmel. Történelmi novellái 1925-ben jelenik meg Rég volt, igaz volt… címmel.
   1925-től a Pásztortűz főmunkatársa.
   1926-ban a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagjává választják. Az első 27 alapító tag között ő az egyetlen unitárius, később is csak két unitáriussal bővült a társaság Balázs Ferenccel és Szabédi Lászlóval.
   A teljes elismerést történelmi regénye a Vaskenyéren hozza meg 1926-ban. 1928-ban megjelenik a Falusi színház című egyfelvonásos darabokat tartalmazó kötete.
   Egyházalapító püspökünk halálának 350. éves évfordulójára írta Dávid Ferenc búcsúzását című történelmi színjátékát.
   Figyelemre méltó Gyallay 1930-ban kezdeményezett Népkönyvtár akciója, melynek célja az erdélyi magyar falvak kis könyvtárral való ellátása. 1939-ig 364 községben állított fel ilyen könyvtárat.
   Az 1930-as évektől szinte évenként jelentek meg füzetek novelláival. 1933-ban megjelenik Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre című műve.
   1931-ben a Kisfaludy társaság tagjává választják, Kriza János után ő a második unitárius tagja a táraságnak.
   1931-ben a Kolozsvári Magyar Színház A kontár című egyfelvonásosát viszi színpadra, 1935-ben a budapesti Nemzeti Színház Külön nóta című darabját adja elő. A darabot előadták 1940-ben a Margit-szigeten, ahol nagy sikert aratott.
   1934-ben a Petőfi társaság is tagjává választja.
   1938-ban Nyár Solymoson című regénye és annak folyatatása Hívó hegyek 1940-ben jelent meg.
   1940 őszén, a bécsi döntést követően több más erdélyi íróval és tudóssal együtt Korvin-koszorúval tűntették ki.
   A második világháborút követően oly sok írótársával együtt, Budapestet választja, családjával együtt, lakóhelyéül.
   Bekapcsolódik a Magyarországi Unitárius Egyház vezetésébe, egyházi tanácsosként működik.
   Élete végén keveset ír, 1968-ban jelenik meg elbeszéléseinek utolsó kötete az Erdélyi legendák, mely New Yorkban került sajtó alá.
   Változatos, sikerekben gazdag kilenc évtizedre terjedő életútja 1970. április 11-én ért véget. Csontjait idegen, magyar föld öleli magához, de írásai által örökre közöttünk marad, mert ez a falu, ez a vidék ihlette, ennek volt szerelmese, és a fővárosi temető zajában ennek a falunak csendje hallgat fölötte.
   Gyallay prózában és versben egyaránt elragadtatva ír a szülőfaluról a bencédi kis templomról, a tündérek földjéről.


   Gyallay Pap Domokos: A Mi Templomunk (Unitárius Közlöny, 1913. 6. old.)

Jártam ékes templomokban Fénylett bennük drága pompa. Hivalgó nép!... megcsodáltam S hideg szívvel tovább álltam.

Kis templomunk oly egyszerű: Dísze csak az égi derü. Rokon kis nyáj tölti tele Imádkozom szívből vele.

Felhasznált irodalom

1. Makkai-Ilkei Ildikó: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyallay_Domokos
3. http://panteon.unitarius-halo.net/pdf/gypapdomokos.pdf

Benczédi Pál (1883-1966)

   Bencédben született 1883. január 2-án. A gimnáziumot Székelykeresztúron és Kolozsvárt végezte, ahol 1903-ban teológiát kezdett hallgatni. 1907-től Manchesterben gyarapította ismereteit. Onnan hazajőve, 1908-ban Székelykeresztúron internátusi felügyelő, 1909 decemberében Datkon, 1912-ben Homoródújfaluban, 1926-ban Alsóboldogfalván lelkész. 1914-ben középiskolai vallástanári képesítést szerezvén, 1934 szeptemberében vallástanári állást foglalt el a Kolozsvári Gimnáziumban. 1943-ban teológiai tanár lett s 1945-ben nyugalomba lépett.

   Egyháztörténelmet és egyházjogot tanított. Szerkesztette az Unitárius Közlönyt, kollégiumi könyvtáros is volt.

   Művei: A lélek halhatatlansága (Keresztény Magvető, 1914.) A vallástanítás története (Kolozsvár, 1915.) Újszövetségi történetek és tanítások (Tankönyv) Hit- és erkölcstan (Tankönyv) Evangéliumi történetek (Tankönyv) (Kolozsvár, 1934.) Az unit. hitelvek kifejlődése ( Kolozsvár 1934.) A Dávid Ferenc Egylet története. (Kolozsvár 1935.) Erkölcstan unit. Nézőszempontból ( Kolozsvár. 1939.) Dávid Ferenc vallása. (Kolozsvár. 1939.) A szombatosság. (Kolozsvár 1943.)

Felhasznált irodalom

1. Makkai-Ilkei Ildikó: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története

Izsák Domokos (1895-1977)

   Csehétfalván született 1895-ben. 1920-tól Bencédben gazdálkodott, és közéleti szerepre is vállalkozott. 1946–1948 között országgyűlési képviselő.

   Első versei a Magyar Népben jelentek meg 1927-ben. Bevonták az Erdélyi Szemle baráti körébe is. Tompa László biztatására elbeszélésekkel jelentkezett a Székely Közéletben. Az 1970-és években riportjai jelentek meg a Falvak dolgozó népében.

   Művei: Dalok erdőn, mezőn, Tompa László e versekkel kapcsolatosan vallotta: „Olvasván őket sokszor meglepően sokszor meglepően finom szépségekre bukkanunk tartalomban és verszenében, máskor a kötet nem egy helyén harsány erő árad.” Regényei kéziratban maradtak fenn: Nasztenyka, Zúgnak a kövek.

   1977. május 26-án hunyt el.

Felhasznált irodalom

1. Makkai-Ilkei Ildikó: A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története

Benczédi Domokos (1899-1979)

   Unitárius lelkész, Bencédben született 1899-ben, Mészkőn, Torockón és Bölönben szolgált. 1979. január 19-én hunyt el Budapesten. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba 1979. január 25-én.

   Mikor zugnak az első világháború viharai, s már a vége felé jár az öldöklés akkor az érettségi után teológiára iratkozik. 1918-ban került fel a Kolozsvári Unitárius teológiai akadémiára ahol tanulmányait elvégezve. Rövid székelykereszturi és valamivel hosszabb tordai segédlelkészi szolgálat után, fiatalon már rendes parókia vár Rá. Az 1925. évi püspöki jelentésben található, a feljegyzés, hogy a tordai állomáshelyéről Mészkőre kerül rendes lelkésznek.
   1930-ban, midőn az akkori torockói lelkész, Németh István nyugalomba vonult, a gyülekezet egyhangú meghívására a torockói egyházközség lelkésze lesz. A beiktatására az 1930-as esztendő kora tavaszán került sor. Úgy jött Torockóra mint legényember s az egyházközség hívei sor-kosztot vittek naponta új lelkészünknek. Benczédi Domokos lelkész 1931. szeptember 6-án lépett házasságra Balázs Irén Kolozsvári református vallású hajadonnal. Az esküvő színhelye a torockói templom, eskető lelkész pedig néhai dr. Boros György akkori unitárius püspök. A Jó Isten megáldotta családi életüket, két lány és egy fiúgyermekük született. Első gyermekük Éva-Katalin (1932), második Judith (1933) és fiúgyermekük Dániel-Imre (1938) született.
   Új és egyben utolsó állomáshelye a háromszéki Bölön község, ahonnan 1967-ben nyugalomba vonult. Nyugalomba vonulása után Szatmáron telepedett le leányánál.

Felhasznált irodalom

1. http://panteon.unitarius-halo.net/BenczediDomokos/ferenc-jozsef-temetesi%20beszede.htm
2. http://panteon.unitarius-halo.net/BenczediDomokos/gyaszbeszed-torockon.htm

Vasas Samu (1927-1997)

   Tanár, néprajzkutató, népművelő, Bencéden született 1927. július 14-én Vasas Ferenc, földműves és Marosi Borbála gyermekeként, Bánffyhunyadon hunyt el 1997. december 17-én.

   Vallását tekintve unitárius. Felesége Péter Ilona, Bánffyhunyadon volt tanítónő, gyermekei István (szül. 1957, mérnök,) és Imola (szül. 1961, aszisztens). Tanítóképzőt végzett Kézdivásárhelyen, majd Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem természettudományi szakán 1965-ben szerzett tanári oklevelet.
   Pályafutását tanítóként kezdte, 1947-ben Sziden, majd 1949-1950 között a tordatúri iskola igazgatója. 1952-1953 között Sinfalván tanító, majd 1954-ig Bánffyhunyadon tanfelügyelő. 1955-től 1973-ig általános- és középiskolai tanár, majd 1987-ig, nyugalmazásáig a bánffyhunyadi Octavian Goga Líceum tanára és helyettes igazgatója. Érdeklődési köre igen tág, a biológia és természetvédelem mellett elhívatottságot érzett a néprajzkutatás iránt. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a Korunk, a Művelődés, az Igazság, illetve A Hét hasábjain.

   Néhány tanulmánya: - A hagyományok bűvöletében, a város vonzásában. A hét (Bukarest). X. évf. 1979) 38. sz. 3, - Varrottasaink eredetiségét féltőn őrizte. (Kónya Gyuláné Schéfer Teréz). Igazság. XXXIV. évf. (1973) 81.sz. I., - Egyéniségvarázs, avagy hogyan él ma Kós Károly a kalotaszegi nép emlékezetében. Korunk. I. évf. (1990) 3. sz 319-325., - Népművészet és üzlet. Az elkorcsulás ellen. Igazság. XXXI. évf. (1970) 48. sz. 7., - A vásárosok hagyományos beszállóhelyei Bánffyhunyadon. Népismereti Dolgozatok 1980. Buk. 1980. 176-190, - Mi mindenhez értett a ketesdi ezermester? Igazság. XXXIV. évf. (1973) 147. sz. III., - A kalotaszegi vagdalásos hímzésről. Művelődés. XXIV. évf. (1971) 2. sz 50-51., - Egyke és cifrálkodás. Korunk. XXX. évf. (1971) 9. sz. 1288-1293.

   Megjelent munkái: - Hasznos műszerek készítése (Bukarest 1962), - A bionika ma (Kolozsvár 1974), - Életünk a víz (Bukarest 1976), - Erdő- és környezetvédelem (Bukarest 1981), - Népi gyógyászat, kalotaszegi gyűjtés (Bukarest 1985) - Kalotaszegi ünnepek (társszerkesztő Salamon Anikó) (Budapest 1986), - A kalotaszegi gyermek (Kolozsvár 1993) - Virágzó népművészet, Kalotaszegi füzetek (Bánffyhunyad 1993), - Népi jelvilág Kalotaszegen (Budapest 1994)

   Igazi küldetésének érezte Kalotaszeg értékeit a világ elé tárni, tanári pályája mellett egyedül, néha teljesen kilátástalanul végezte gyűjtő munkáját. Ismerte Kalotaszeg minden faluját, szerette az embereket, személyét igen nagyra tartották. A kalotaszegiek szívesen küldték iskolába gyermekeiket, tudván, hogy jó kezekbe kerülnek. 1979-ben éltanári címmel tűntették ki Kolozsváron. 1991-1992 között a bánffyhunyadi RMDSZ elnöke, később tiszteletbeli elnöke. 1990-ben újraindítója és főszerkesztője a Kalotaszeg című lapnak. a Pro Kalotaszeg és a Kós Károly Kulturális Egyesület alapítótagja. Színpadra alkalmazta Kós Károly Varjú namzetség című regényét, melyet rendezésében több alkalommal is bemuttak.. A Kalotaszegi ünnepek című kötet előszavában, Nagy Olga így ír róla: „Azt mondjuk, hogy nem hivatásos, de sokkal több annál, hivatott művelője a néprajznak”. (10. oldal) Kismihály Hajnalka, Péter Mónika Mária

forrás: Péntek László

Felhasznált irodalom

1. http://www.infokalotaszeg.ro/portal/index.php?action=show&type=URL&id=vasas.htm