|
Makkai-Ilkei Ildikó
Csodálatos hely mindenkinek a szülőföldje.
Számomra ez a falu Vargyas község, ahol minden kő, erdőszél, minden vízmosás mesélni tud. Kedves mesélőim szólalnak meg ilyenkor, és régmúlt idő mélyéből varázsolják elő a soha meg nem haló történeteket.
Ezért van az, hogy ha Székelyudvarhely felé indulok, a faluszélen máris vár rám a hagymási leány, kinek mondája szerint, valamikor egy leány jött hazafelé a vásárból, egyetlen hagyma nem fért bele a tarisznyájába, és kezében vitte zsebkendőjébe fogva. A vidéken rablók tanyáztak, és amikor meglátták a lányt, gondolták biztos pénzt visz a kezében, és megölték. Amikor meglátták a hagymát, megsajnálták, eltemették, és sírjára köveket helyeztek. Azóta is bárki járjon arra, a Hagymás patak partján láthat egy kőrakást. És aki ismeri a kőrakás történetét, részvételéül odahelyez egy követ az ártatlanul megölt leány sírjára.
Ha az Almási barlang felé indulunk, nem messze a falutól van egy hely neve Terencsén, öregjeink azt beszélik, hogy régen ott egy falu volt, a tatárjárás idején pusztult el.
Az Almási barlangot elődeink "Csudálló kőliknak" nevezték, számos monda kötődik e helyhez is, hogy őseink hogyan menekültek a tatárok elől e helyre, és hogyan lelte hősi halálát Csala vezér.
Ha Felsőrákos felé indulunk a Rika erdő mellett haladunk el. Valamikor a híres hun vezér Attila szálláshelye volt e csodálatosan szép erdő. Attila feleségéről, Rékáról nevezték el, aki a monda szerint itt pihen ebben az erdőben.
Ha végigmegyünk a falun mesélnek a Daniel kastély reneszánsz faragott kövei, az unitárius templom ezeréves kövei. Mindenütt a múlt, elődök hangját hallani.
Mind anyai, mind apai családi ágam régi vargyasi családok sarja.
A vargyasi Ilkei család 1651-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől kap kisnemesi rangot. Ilkei Bálint hadnagy volt az 1848-1849-es szabadságharcban, Ilkei Ferenc szakaszvezető géppuskás az I. világháborúban, 1918. novemberében vesztette életét valahol Galíciában. Nem felejtjük el Ilkei Ferencet, aki hosszú ideig a vargyasi unitárius egyházközség kántora volt, vagy nagymamámat, akit egyházáért való ragaszkodásáért csodáltunk.
Innen ered az érdeklődés a többszörös kisebbségben levő egyházunk és népünk irányába.
E csodálatos faluból indultam, az általános iskola elvégzése után a Székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzoben tanultam, de mindvégig tudtam, én lelkész szeretnék lenni.
2000-ben végeztem el a tanítóképzőt, és még az évben felvételiztem a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára. Köszönet Istennek a szép, gazdag öt évért.
2000-ben ismerkedtem meg férjemmel, akivel 2006 augusztusában tartottuk esküvőnket. Székelykeresztúrra már együtt érkeztünk.
Székelykeresztúr, iskolavárosunk, a Székelyföld unitárius szellemi központja.
2006. oszétől szolgálati helyem, otthonunk…
Indultam és jött velem szembe a templom, az iskola, a város, a körbe-körbe felsorakozó dombok, a Jézuskiáltó, jöttek, hogy befogadjanak, jöttem, hogy befogadjam.
Megbízatásom szerint vallástanári és segédlelkészi teendőt végeztem.
Az Unitárius Gimnázium árnyékos folyosóján szembe jött velem néhány nagy előd, Kriza János, Balázs Ferenc, Dr. Borbáth Károly….
Utódjuk, hogyan is lehetnék, de azért megpróbáltam.
Az iskola, kollegák mellett egy gyülekezet is befogadott. Az első szószék, amely érezte szívem és lábam remegését, és az első gyülekezet, ki olyan közel engedett magához.
A keresztúri fiatalokkal elég aktív egyleti életet éltünk, sokat szerepeltünk, találkoztunk.
Adventben csütörtök esténként megkezdődött a nőszövetségi találkozó. Ez estéken is a bibliamagyarázatot felváltva tartottunk, részt vettünk az esték megszervezésében, időközben nőszövetségi elnöknek választott a közösség. Nőszövetségi bált szerveztünk, sokan eljöttek, és jó hangulatú találkozás volt.
Januárban átéltem azt az élményt, amit talán soha nem fogok még egyszer, a székelykeresztúri római-katolikus templomban imahét alkalmával istentiszteletet tartottam. Boldogan álltam az oltár előtt…
Ifjainkkal komolyan készültünk a március 15-i ünnepségre, melyet a Duna tv közvetített.
Dr. Szabó Árpád püspök úr 2006. tavasz folyamán Székelykeresztúrra látogatott, és én őszintén bevallottam, hogy szeretnék gyülekezeti lelkész lenni. A püspök úr megértette kívánságomat, amelyért köszönetet szeretnék e helyről is mondani.
Lassan lezárulnak keresztúri napjaim, köszönetet mondok Szombatfalvi József esperes úrnak, akitől sokat tanultam, és aki elhatározásomban is nagyon sokat segített.
Köszönetet mondva Varró Margit és Andrási Benedek igazgatóknak, és kollegáinak, hogy befogadtak.
Köszönet Pál Jánosnak a jó szomszédságért, barátságért.
Akárhonnan jövünk, akárhova megyünk, a búcsú mindig fáj. Ilyen fájó szívvel álltam meg utoljára a székelykeresztúri unitárius templom ölelésében, és aztán rohantam, mert harangoztak valahol… Valahol a Nyikó mentén egy szószék rám várt, kitárta karját új kis gyülekezetem. Sokéves álom ez a gyülekezet részérol, 1913-ban nyújtották be először kérésüket az EKT-hoz, hogy engedélyezze önállóvá válásukat.
És végre, majdnem száz év után hirtelen megvalósult egy kicsi, de mindig egyházát szerető, óvó nép vágya, álma.
2006. szeptember 1-e óta lassan földünkké válik e föld, az út menti virág nekünk is nyílik, a völgy lelke nekünk is dalol, és számomra is harangoznak….
Boldogok vagyunk, férjemmel együtt, hogy itt élhetünk e csodálatos emberek között. Október 21-e óta a gyülekezet rendes lelkészeként, igyekszem teljesíteni kötelességemet.
2008. március 25-én megszületett kislányunk Réka. Csodálatos dolog édesanyának lenni.
|
)
)
