"E földet az utód, mint elődje
Haláláig, híven csak szeresse"
Izsák Domokos
..:: Monográfia ::..
Erdély szívében, Hargita megye dél-nyugati részén az udvarhelyi régióban terül el Siménfalva község. Ez a község a Nagyküküllő egyik jobb oldali mellékpatakának, a Fehér vagy Szőke Nyikónak az alsó tizennégy faluját foglalja magába. Az 1062 m magas Firtos és a 932 m magas Reztető között.
Székelyudvarhelytől kb. 15 km-re fekszik Székelyszentmihály. Itt ömlik a Nyikóba, a jobb oldalon lerohanó Szalon-patak. A patak folyásával ellentétes irányban találjuk, alig 1 km-re Bencédet. Ez a név különben két kisebb települést takar: Alsó és Felsőbencédet. A szájhagyomány így magyarázza a falu nevét: Firtosvár ura fiai között osztotta el birtokát, mondván kérdéseikre: "e tied (Etéd)..., itt én lakom (Énlaka)..., kis mód (Küsmőd)..., szólok ma (Szolokma)..., adj ha (Atyha)... és benn tiéd (Bencéd)".
Orbán Balázs szerint a Firtos család volt a Firtos vár utolsó birtokosa "régebb nagybirtokos, ma elszegényedett primor, később birodalmi nemessé tett család... akik békés időben gyakran leszálltak Szálló mező pataka völgyébe, és ebből lett Szalonpataka neve."
A VI. Károly által adott nemesi levélben a Firtos család címerét a hegyet koronázó Firtos vár mellett ott található Erdély és Magyarország címere. A hagyomány szerint a vár későbbi gazdái, a katolikus szerzetesek csellel szerezték meg azt.
A falutól észak-nyugatra egy kerekded erdővel borított hegy található, amit Várhegynek neveznek. Egy földvár jelentéktelen nyomai ma is látszanak. Kővári László, XIX. sz. történészünk szerint e földvár lakói húzódtak le először, Felsőbencédet alapítva (Kutifalva), a Szalonpatak völgyébe.
A feudalizmus a székelységet is földmuvelésre kényszeritette és ekkor alakulhatott ki a gabonatermesztésre alkalmasabb területu Alsóbencéd.
A falut a régi oklevelek Benczedh, Benczedfalva, később 1596-ban Felső-Alsó Benched néven említik. Az 1332-1333-as pápai tizedjegyzékben nem szerepel a falu, talán, mert egyházilag Székelyszentmihályhoz tartozott, vagy nem fizetett adót. Az első említés 1566-os év, amikor a Székely Oklevéltár II. kötetében felsorolt bencédi főemberek, heten, II János király hadában szolgáltak.
Bencéd lakossága a történelem folyamán sokat változott: kezdetben rohamosan nőtt, a XX. században lecsökkent. 1614-ben 145 fő, 1720-ban 110-115 fő, 1784-1787 között 189 fő, 1900-ban 341 fő, 1913-ban 410 fő, 1945-ben 360 fő, 1980-1990 között 200 fő, 2002-ben 153 fő és 2006-ban 142 fő volt.
A lakosság etnikai hovatartozás szerint színmagyar, vallási megoszlás szerint többsége unitárius, de vannak római katolikusok, reformátusok és más vallásúak is.
Bár az állandó lakosok száma kevés, meg kell jegyeznünk, hogy a Bencédből elszármazottak állanó kapcsolatot tartanak a szülőfaluval, az itthoniakat állandóan segítik. Ezek száma 1984-ben kb. 90 személy volt. Érdekes adat 1986-ból, hogy a faluból 40 személy ingázott más helységekbe.
A bencédi átlagember olyan, mint a többi Nyikó-menti ember, nemcsak földművesek, hanem minden mesterségbelit kineveltek maguk közül. Minden háznál volt fúró-faragó műhely, ahol a gazdasági felszerelési tárgyakat maguk készítették el. Az asszonyok kézműiparral is foglalkoztak.
Lelki világuk egyszerű, kellemes és megható. A szeretet a család, a gyermek és az állatok iránt jellemző. Szeretik a társaságot, barátságosak, tisztességtudóak. Nem részegesek, nem hangzatos szavúak, hanem a tettek emberei. Összetartóak, vezetőjüket tisztelik és megbecsülik.
Gazdasági élet
A legrégebbi adat az 1721-1722 év Mária Terézia-féle statisztika, amely 270 hold szántót, 39 hold rétet és 30 hold kaszálót említ. 1897-ben 945 hold összterületet említ egy másik statisztika. A határon 2127 gyümölcsfát számolnak össze, ennek fele szilvafa, majd alma és körtefa. Ezért írhatta 1900-ban Udvarhelymegye iskolai földrajzkönyve, hogy Bencéd lakossága gyümölcstermesztéssel foglalkozik.
Földművelési rendszeréről elmondható, hogy kétfordulós határrendszerben gazdálkodtak 1873-ig, amikor a Nyikómentén utolsónak, áttértek a háromfordulós határhasználatra. Ezt a formát használták 1944-ig, amikor áttértek a szabadgazdálkodásra, aminek a kollektivizmus vetett véget.
A kollektív gazdaság, a termelő szövetkezet itt is a 60-s években alakult. Mindenki "egyforma" lett, mindent elvettek, a földeket egybe szántották. Három istállót építettek, ahol szarvasmarhákat, igáslovakat tartottak. A 80-as években gyümölcsöst telepítettek. Ezeken a munkahelyeken dolgoztak a lakosok, akik a falun maradtak, akik nem költöztek városra, megkezdve így a falu elnéptelenedését.
A falu gazdasági életét, a lakosság létszámának csökkenését befolyásolta, lelassította az 1989 után megalakult Terfin és Szalon Kft-k beindulása. Ezek a műhelyek, bár nem a faluban vannak, több fiatalnak munkahelyet biztosítottak. Így több család itt maradt, új házakat építettek.
Bíztató lehet a jövőre nézve az a tény is, hogy a 70-80-as években Felsőbencédben az ország leggazdagabb széndioxid telepét találták meg.
Egyházi élet
Székelyszentmihály anyaegyház községhez tartozott mindkét Bencéd, Kobátfalva és Demeterfalvával együtt, mint leányegyházközségek. Közös volt a templom és az iskola is Székelyszentmihályon. Sőt Orbán Balázs szerint a Hidegaszói havasi birtok is közös és az elődök átok terhe alatt hagyták az utódokra, miszerint nem lehet felosztani.
Az önállósodás azonban elindult, a leányegyházközségek megunták a függőséget és lassan a XIX század elejétől társegyházközségekké válnak, templomokat iskolákat építenek.
Így történik ez mind a négy leányegyházközségben.
A Bencédi Unitárius Egyházközség 1803-ban kezdte építeni első templomát, melyet 1805-ben fejeztek be. Az ebből az időből fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint a templom a pártfogók adományából, gyűjtésből épült. Fatemplom volt, és nagyon hamar megrongálódott, így már az 50-es években egy új templom építése mellett határoztak az eklézsia tagjai. A templom 1857-1860 között épült. Ezt a templomot látogatta meg Kriza János unitárius püspök is. A templom torony nélkül épült, a jelenlegi haranglábon 1896-os bevésés olvasható, a kisharangon sajnos nincs évszám, de az 1805-ben írt jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen a helyen mindig is, emberemlékezet óta egy cserefa ágas állt kis haranggal.
A torony 1990-1993 között épült, majd 1995-ben a templomot is kijavították, felújították, mely Molnár István szerint olyan lett, "mint egy ékszer".
A felsőbencédi templom építésének tervét 1859-ben döntötte el az egyházközség, és ennek jóváhagyását kérvényezte az Egyházi Képviselő Tanácstól. Az engedély megszerzése után nekifogtak a templom építésének, melyet szintén 1860-ban fejeztek be. 1996-ban javították kívül-belül.
2006 őszén az egyházközség életében nagy változás következett be, Székelyszentmihályi Egyházközségtől különválva önálló gyülekezetként muködik. Az egyházközségi tagok óriási hozzáállásával, adományával a nagyon rossz állapotban levő tanítói lakot korszerű, gyönyörű lelkészi lakássá alakították.
2006 novemberében megalakult a Bencédi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, decemberben a Bencédi Unitárius Nőszövetség. Számos rendezvényt szerveztünk az elmúlt időszakban: idősek vasárnapja, dévai zarándoklat, adventi koncert, kántálás, stb.
Kultúra a faluban-oktatás
A bencédiek mindig értékelték a tudást, ezért építettek iskolát, majd kultúrotthont a faluban. Önálló egyházi iskolát 1878-ban indítottak Bencédben. Addig a közös szentmihályi iskolában tanultak.
Az első tanító Gyarmathy Dénes még 33 gyereket tanít, majd így alakult a további létszám: 1900-48, 1910-55, 1939-60, 1950-45, 1960-31, 1970-17, 1980-7, 1984-7, 2006-5. Sokáig itt tanított n. Benczédi Béla, majd n.Szabó Árpád, akik sokat tettek a falu művelődési életéért.
És gyerekhiány miatt 2006 szeptemberében nem szólal meg Bencédben a tanításra hívó csengő. Óvoda is működött az iskola épületében 1961-től. 1966-1970 között 20-30 gyermek járt az óvodába, amely 1975-ig működött. A belgiumi Ittre település anyagi segítségével 1995-ben újraindult rövid ideig, de gyermekhiány miatt újra megszűnt. A néhány óvodás és I-IV. osztályos gyermek Székelyszentmihályon tanul, az V-VIII. osztályosok egy része iskolabusszal ingázik Kobátfalvára, mások Székelyudvarhelyre járnak.
A mindenkori tanítók kulturális tevékenységet is folytattak. Különböző kultúrcsoportokat szerveztek - évente több előadást is tartottak. Szilveszterkor és a farsang idején bálokat szerveztek, a "Székkertben" majálisokat ősszel szüreti bálokat. A 80-as évek elején nagyon érdekes szobrászati kiállítás volt Bencédben a Benczédi Sándor szobrászművész műveiből, ahol az alkotó mellett Bammer Zoltán tartott érdekes előadást.
Külön kell beszélnünk az új kultúrház építéséről, amelyet 1983-ban kezdtek és 1984-ben felavattak. Ez az építkezés bebizonyította a faluközösség összetartó erejét, akaratát, áldozatkészségét.
Turisztikai látványosságok
Érdemes megtekinteni a bencédi templomokat, a zsindellyel födött haranglábat. A templom közelében az első világháborúban elesett 24 halott emlékművét.
A bárókert (a Pálffi család, majd a Dániel Lajos tulajdona) gyümölcsfái, a Szalonpatak völgye igazi kirándulásra, gyalogtúrára csábító keret.
..:: A falu jeles szülöttei ::..
A kis lélekszámú faluból sokan tovább folytatták tanulmányaikat. Egyetemet, főiskolát, technikumot végeztek: mérnökök, technikusok, tanárok, tanítók, művészek lettek. Híres elődjeink közül megemlítjük a következőket:
Benczédi Székely István - Kb.1500-1510 és 1565 között élt.
Bencédben született, majd a Krakkói Egyetemen tanult. Ferencrendi szerzetes, majd Kálvin tanait megismerve református lelkész lett. Protestáns iskolamesterként és prédikátorként tevékenykedett Szikszón, Olaszliszkán, Göncön és Abaújszántón.
Munkássága
1538-ban jelentette meg Krakkóban az első magyar nyelvű Kalendáriumot, amely iskolai segédkönyv volt a magyarul olvasni tudó gyermekeknek. Ugyanebben az évben latin himnuszokat fordít, majd 1548-ban magyar zsoltárokat ad ki Zsoltárok Könyve címmel. 1559-ben jelent meg legjelentősebb műve "Cronica az vilagnac ieles dolgairol", amely az első magyar nyelvű világtörténelem. Érdekes megjegyzése, hogy a második honfoglalás előtt Csaba királyfi végrendeletként hagyta hátra utódainak: "hogyha megsokasodnak, menjenek Pannónia földjére".
Benczédi Székely István veje volt Károlyi Gáspár, aki először fordította magyarra a teljes Bibliát - 1590. Ez a Vizsolyi Biblia.
Gyallay Pap Domokos (1880-1970)
Író, szerkesztő. Történelem-latin szakos tanárként kezdte Tordán, majd irodalmi pályára indul. Novellákat, karcolatokat, regényeket írt. Megírja Dávid Ferenc életrajzát. Újra indítja az Unitárius Közlönyt és szerkeszti 1922-1928 között. Megindítja a Magyar Nép hetilapot, az Erdélyi Magyar Naptárt, a Magyar Nép Könyvtára sorozatot, munkatárs a Pásztortűz lapnál. Színdarabjaiban a "vasárnapi" falut mutatja be.
Benczédi Gergely (1839-1906)
Unitárius főgimnáziumi tanár, Brassai Sámuel barátja, kortársa. Megírta Berde Mózes életrajzát. Több iskolatörténeti munkát közöl a Keresztény Magvetőben. A méterrendszerről közöl úttörő munkát.
Benczédi Pál (1883-1966)
Teológia tanár, bibliográfus, történész, műfordító. 1920-ban lefordította az Erdélyi Szemle számára az indiai Nobel díjas Rabindranath Thakur (Tagore): Chitre című drámáját. Több híres személyiség életrajzát kéziratban hagyta hátra.
Izsák Domokos (1895-1977)
Parasztköltő, népi elbeszélő, országgyűlési képviselő. Tehetségét Gyallay Pap Domokos fedezte fel, első versei a Magyar Népben jelentek meg, majd Tompa László biztatására elbeszéléseket írt. Később regényírással próbálkozott Zúgnak a kövek, de ez kéziratban maradt.
1969-ben a fehéregyházi ünnepségen a szabadságharc 120 éves évfordulójára saját versét szavalta Petőfiről. A 70-es években írásai a Falvak Dolgozó Népében jelentek meg.
Vasas Samu (1927-1997)
Bánfihunyadon élt. Tanár, szerkesztő, a vidék néprajzi kutatója, írója volt.
Felhasznált könyvészet:
1. Szabó Árpád: Ünnepi beszéd a kultúrház avatásán, 1984
2. Dr. Molnár István: Faluról-falura: Bencéd, Hargita Népe, 1991
3. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1-2 kötet, 1981/1991
4. Kiss Gergely: A bencédi unitárius egyházközség története, 2000
5. Dr.Vofkori László: Székelyföld útikönyve, 1998
6. Molnár László: Gondolatok 2004-ben, Magyar Tud. Tört. Intézet
7. Bencédi Zarándok, 3. szám, 2006
8. Orbán Balázs: Székelyföld leírása, 1991, 1-3 füzet
Ilyés Lenke (tanárnő, Kobátfalva)
